II.évad 9.rész - Bejelentett találkozás

Sziasztok! Sajnálom a késést, de most bepótolom, de az is meglehet, hogy holnap is hozok nektek részt, bár nem biztos, hogy sikerül. Remélem tetszeni fog és nem szomorkodtok nagyon, hogy már a végére jár a blog. Nem tudom, hogy tudjátok, de van egy másik blogom, ami pár hónapja indult EXPLOSIONS Köszönöm a bíztatást és az olvasókat! Ha szeretnétek többet tudni a történeteimről, akkor csatlakozzatok a CSOPORTHOZ! További szép napot!

Ölellek Titeket!

Lottie Tomlinson

  - Mire készülsz? - pillant a kezeimben tartott telefonra Harry. Már két napja ezt csinálja. Ahányszor csak a kezembe veszem a készüléket, ő azonnal rákérdez, hogy mit akarok vele csinálni. Megtiltotta, hogy felnézzek a közösségi oldalaimra, amit egy részben megértek, de másrészt, pedig utálom, hogy megmondja mit tehetek és mit nem. Tudom, hogy csak nekem akar jó, de attól még nem kellene minden pillanatban megkérdeznie. Nem érdekel a rajongók véleménye, csak az számít, hogy végre szabadon sétálhatok vele. Nem kell türtőztetnem magam, ha emberek vesznek minket körül és ez boldoggá tesz. Nem azt mondom, hogy nem érintene rosszul, ha elolvasnám a véleményeiket, de képes lennék velük megbirkózni, Az sem jó, ha nem látom őket, az emberek elől nem szabad eltitkolni a rossz dolgokat, mert azzal semmit sem segítesz, inkább csak rontod a helyzetet, mert egy nap biztosan észrevesz mindent és akkor sokkal rosszabbul fog esni neki, mintha akkor tudta volna meg, amikor minden történt. Dühösen emelem rá tekintetem, majd sóhajtok fel. - Tudod, hogy csak neked akarok jót - suttogja. - Nem akarom, hogy rosszul érezd magad esetleg magadra vedd a dolgokat, amiket írnak, mert nem igazak. 

  - Harry - sóhajtok fel ismét - tudom, hogy csak védeni akarsz, de nem vagyok gyerek vagyis... felnőtt sem, de nem kell úgy kezelni, mintha nem lennék képes megbirkózni az ilyen helyzetekkel. Igen tudom, hogy egyszer már elszúrtam és gyengének bizonyosultam, de az nem azt jelenti, hogy most már nem vagyok rá képes. Mellettem vagy és boldog vagyok veled, lehet, hogy fájna, amit olvasok, de a tény, hogy te itt vagy velem és szeretsz megnyugtatna.

  - Tudom... - sétál hozzám, majd helyezi kezeit csípőmre. - de féltelek és ez ellen semmit sem tudsz tenni. Nem akarom, hogy szomorú légy vagy megbántsanak a szavaik. Hidd el, hogy jobb, ha nem olvasod el őket. 

  - Aranyos vagy, hogy ennyire óvni próbálsz, de semmi szükség rá, nekem az is elég, hogy itt vagy mellettem a többi, nem számít.

  Mivel jobbnak látom, ha inkább nem szegem meg a kérését a telefont az ágyra dobom, majd átdobom karjaim  nyakán és puszit nyomok ajkára. Mosoly terül szét az arcán, majd emel fel, én pedig automatikusan kulcsolom lábaim köréje. Homlokát az enyémnek dönti, majd mélyen a szemembe néz. Az arcomon érzem leheletét, azt akarom, hogy megcsókoljon, de nem teszi. Pontosan tudja, hogy ezzel képes kikészíteni, de inkább a pólóm alá rejti kezeit és a bőröm simogatja, én pedig durcásan fúrom arcom a nyakába majd harapom meg, mire felmordul.

  - Megharaptál? - kérdi mély hangján. - Te most komolyan megharaptál?

  - Te szórakozol velem, mikor pontosan tudod, hogy mennyire utálom mikor ezt teszed - vágom rá. 

  Mély nevetés tőr fel belőle, majd csókol a nyakamba. Mosolyogva húzódik el, s pillant le ajkamra, amit én benedvesítek csak, hogy nekem is sikerüljön őt ingerelni. Ajkait durván az enyémekre nyomja, miközben egyből bejutásért könyörög, amit én meg is adok neki, hiszen erre várok már percek óta.

***

  Kuncogva rajzolgatok apró köröcskéket Harry mellkasára, miközben ő erősen tart karjaiban. Az elmúlt két órában sikerült teljesen kifárasztania, de egyben ez a pár óra volt, életem legszebb percei. Amióta mindenki megtudta, hogy együtt vagyunk és valami csoda folytán még anya is örült neki, Harry sokkal óvatosabb és gyengéd, de néha még mindig észlelhető a durvaság az érintéseiben. De én szeretem, amikor türelmetlenül dob az ágyra, tépi le rólam a ruhát. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a gyengédsége nem tetszik, de nem szeretném, hogy a durva, akaratos énje teljesen eltűnjön.

  - Valamit el kell mondanom - szólal meg, mire én kérdőn pillantok rá. - Semmi komoly, csak szeretném, ha tudnál róla és nem halogatnám tovább az elmondását.

  - Nyögd már ki, mert kezdesz megijeszteni - morgom. Utálom mikor titkolóznak előttem. Bár szerintem Harry sosem titkolna el előlem fontos dolgokat, de azért bízom benne, hogy mindenki rendben van és nem valami szomorú hírt akar velem közölni.

  - Tudod Gemma és anya sokat beszélgettek - kezd bele - rólunk. Mindketten nagyon örülnek a kapcsolatunknak, de gondolom ezt Gem is mesélte neked viszont azt nem, hogy anyának mi a terve. Szeretné, ha egy hét múlva, amikor lesz két szabad hetünk lemennénk hozzájuk a te családoddal együtt. Szeretne eltölteni egy hétvégét a nyaralónkban a Tomlinson családdal. 

  - Az egésszel?

  - Igen, mindenki ott lenne, Eleanor is. Louissal már beszéltem erről és ő benne lenne, de téged még nem kérdeztelek meg. Tudom, hogy az anyukámmal kellene találkoznod és téged ez megrémít, de hidd el nekem, hogy semmi sem lenne. Imád téged, mert boldoggá teszel. 

  Így belegondolva Gemmával való találkozásom is kicsit túlparáztam, pedig semmi sem történt, de azért az csak más, ha a barátod nővérével találkozol, mintha az édesanyjával. Bár nem ez lenne az első alkalom, hogy találkozunk, de úgy, mint a fia barátja igen. Ismerem Annet annyira, hogy tudjam minden rendben lenne, hogy neki bármit el lehetne mondani, de attól még bennem van a félelem.

  - Nem kell félned ettől a hétvégétől, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogod magad érezni, ha nem engeded, hogy eluralkodjon rajtad a félelem. Anya még sosem evett meg senkit és nem is áll szándékában, téged pedig mióta ismer kedvel - mosolyog rám.

  - Tudom, de attól még ez más lesz, de elmegyek - egyezem bele.

  - Reméltem, hogy ezt mondod, mert anyának már azt mondtam, hogy megyünk - sóhajt fel,

  - Te most komolyan azt mondtad neki, hogy megyünk mielőtt még engem megkérdeztél volna? Mi van ha nemet mondok?

  - Akkor kénytelen lettem volna magamhoz láncolni és úgy elvinni. Örökké úgysem kerülheted a találkozást és különben is nem lesz az olyan szörnyű. Meglátod, hogy élvezni fogod - nyom egy puszit a homlokomra. 

  - Nagyon vicces vagy.

***

  Pár órával később hangos kiabálásra ébredek fel.

  - Harry! - dörömböl valaki az ajtón. - Az francba már haver, nyisd ki azt a rohadt ajtót vagy rád töröm.

  - Harry - bököm meg. - Valaki nagyon be akar jönni - szólalok meg, amint kinyitja szemeit. - Én biztosan nem állok fel innen, de szerintem ki kéne nyitni, mielőtt még tényleg ránk töri az ajtót.

  Harry morcosan száll ki az ágyból, majd indul el, hogy kinyissa az ajtót. Egy dühösen álldogáló lánnyal találja magát szemben, az álmos fiú, aki nem más, mint Gemma.

  - Úgy látom ti teljesen elfelejtettetek valamit - fonja össze karjait, a mellkasa előtt.

  - Megbeszéltünk volna valamit? - kérdi álmosan a göndör. Nagy nehezen én is felülök az ágyban, majd odaintek Gemmának. Kicsit sem érzem magam kínosan, ami valószínűleg azért van, mert még nem ébredtem fel teljesen. 

  - Hát, amint látom nektek már teljesen kiment a fejetekből, de igen. Úgy volt, hogy ma felderítő útra megyünk vagy talán nem emlékszel?

  - A francba! - túr a hajába Harry. - Bocs teljesen elfelejtettem, de mi lenne, ha fél óra múlva a halban találkoznánk és indulnánk?

  - Csak azért, mert szeretlek és mert látszik, hogy boldoggá teszed azt a lányt - mutat rám. - Fél óra, nem több - lép ki, majd zárja be maga után az ajtót. 

  Most, hogy Gemma felhozta, nekem is beugrott, hogy mit ígértünk neki. Bár én ettől a sétától egy kicsit még tartok, hiszen ez lenne az első olyan, amikor úgy mennék ki Harryvel, hogy együtt vagyunk. A rajongók megállíthatnak, tudom, hogy nem lennék egyedül, de nem vagyok felkészülve, fogalmam sincs, hogy mi lesz ha összetalálkozunk velük. 

  - Min agyalsz ennyire? - simít végig a karomon Harry.

  - Csak, hogy ez lesz az első alkalom, hogy úgy megyünk ki, mint egy pár - vonom meg a vállam. - Te pedig nem engeded, hogy megnézzem mit írnak rólam, de kétlem, hogy az jobb lesz, ha majd szembemegyünk velük és a szemembe mondják...

  - Ott leszek és megvédlek - nyom egy csókot a vállamra. - Nem engedem, hogy bántsanak. 

  - Tudom, csak fura - suttogom. - de tudod mit, nem számít. Ott leszel velem te és tudom, hogy nem engeded, hogy ártsanak nekem. Most pedig menjünk készülni mielőtt Gemma újra dörömbölni kezd.

  Mindketten gyors zuhanyt vettünk, majd készülni kezdtünk, ami szerencsére gyorsan ment. Próbáltam olyan kinézetet varázsolni magamra, ami elviselhetővé tesz, ha lefotóznak, de most valahogy egy sem, tetszett. Mindben találtam valami hibát, de végül maradtam egy fekete nadrágnál és egy szimpla fehér pólónál. 

  - Na végre, induljunk!